Welcome to Gaia! :: View User's Journal | Gaia Journals

Csak ültünk egy felhőn és néztük,
Hogy mindenki másokra vár.
Ahogy palackba zárják a múltat
S a por szembe száll, néha úgy fáj.

Tudom, érzem, hogy eljön majd Ő is,
Aki végre most sok jót csinál.
De a takaró mélyérő sóhajt a szív,
Amíg vár, hogy jönne el már.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.
A sose volt nyár, valahol vár.

Sose hagynám, hogy bárki is bántson.
Sose engedném el két kezed.
Most nem tudni még merre menjek
Csak azt, hogy Veled, mennék Veled.

Lassan feldereng végül a hajnal,
A város is még szundikál.
És a takaróm mélyéről sóhajt a szív,
Amíg vár, hogy jöjjön el már!

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.
A sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár
A sose volt nyár, mindig máshová száll.
A sose volt nyár.

Tudom, érzem, hogy eljön majd Ő is,
Aki végre most sok jót csinál.
De a takaró mélyéről sóhajt a szív,
amíg vár, hogy jönne el már.

Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.
A sose volt nyár, mindig másokat vár és máshová száll.
Az a sose volt nyár, a sose volt nyár.
A sose volt nyár, mindig máshová száll.

És feldereng végül a hajnal,
A város is még szundikál
És várunk, hogy jöjjön el végre,
A sose volt nyár.