Hjaj, istenem...egy egész napig azt hittem, hogy rendbe fog jönni az életem...
Mi értelme van megtapasztalni a boldogságot (pár hétre , mondjuk..) ha utána azonnal elveszik tőlem?! Akkor már jobb, ha SOSEM érezhetem milyen jó lenne vele élni...
Inkább felakasztom magam, inkább NEM akarom megtudni milyen lenne tovább az életem, nem, NEM kell ez így nekem!Folyton álmokba hajszolom magam aztán mint valami lidércnyomás, a valóság és a Sors mindig felébreszt...kegyetlenül.
Úgy fáj... cry
View User's Journal
|
life's more painless for the brainless.